„...Antal Imre és Antalné Sebestyén Ágnes Ausztriában élő honfitársaim „megmozgatták” a jelenlévőket. ...szóval és citerával, énekhanggal és tekerőlanttal, a bartóki „tiszta forrás” követői a magyar lélek olyan mélységeibe hatoltak le, amelyet csak hívő magatartással és áldozatos munkával lehet elérni. Ahogy versbe szedve és elénekelve kiöntötték életüket Isten és a hallgatóság elé, levetkőzve minden álszenteskedést vagy sztár magabiztosságot, a hívek és lassan a református tiszteletes szeme is megtelt könnyel.
A székely katolikus gerincesség, a pallérozott elme találékonysága, a szüleinken keresztül Istentől kapott tehetségek továbbfejlesztése olyan vándorbot és erkölcsi tőke, amellyel akárhol helytállhatunk a nagyvilágban. Sőt még ennél is többről van szó. Antalék nem bujdosnak el szülőföldjük elől, nem úgy járnak haza mint az „amerikai nagybácsik”, hanem úgy, hogy közben a szülőföld őket is neveli. És nemcsak tele autóval, elbizakodva járnak ritkán erre, hanem tele szívvel és lélekkel, ha kell, itthon maradottakat is megszégyenítő hittel és konoksággal, felemelt fővel és küzdeni akarással, vállalva a hét- köznapokban megélt hit vértanúságát azzal a meggyőződéssel, hogy élni jó és érdemes, de nem akárhol, hanem csak Isten tenyerén...” (Sebestyén Péter marosvásárhelyi plébános, Vándorbot és kegyelem)
Antal Imre és felesége Antalné Sebestyén Ágnes eddig megkapott díjai:
Pro Cultura Hungarica díj – 1998, Bocskai díj – 2005, Bartók Béla Emlékdíj – 2006.
|
