Harisnyás, lájbis családban születtem 1951-ben. Irataim szerint marsovásárhelyi, gyökereim szerint székelytompai vagyok. Én akkor, s ma is úgy gondolom, hogy csak Tompáról volt számomra látható tisztán Marosvásárhely.
A Nyárád titkait is a Maros fuvarozza a végtelen tengerek felé. A Küküllőét is. Ezzel meg is határoztam az életterem: Kis- Küküllő, Nyárád és Maros-mente, s nagyapámék szokásvilága, mely csak egy hajszállal különb a másik faluénál.
Ez a világ tanított, Vásárhely bizonyítványokhoz juttatott. Később Kolozsvár és Budapest is diplomát adott, de a meghatározó a poros könyvtárak levegője, a parókia ablaka alatt szürkületben hazatérő csorda kolompja, a szaggatottan szóló lábpedállal hajtott templomi orgonaszó, a szorosok, Al-és Felszegek voltak.
Kell az Istent szolgáló református lelkészi mivolt, melyben megtaláltam a hit és a magyarság kapcsolatát.
Ezt életvitelszerűen hét országban hirdettem: Erdélyben, Magyarországon, a szlovákiai Felvidéken, az ukrajnai Kárpátalján, Kanadában, Amerikában és ma Svédországban. Székely-magyar vagyok és író.
Verőcén a SZÉKELY ÉNEK MAROSVÁSÁRHELYRŐL című verses fényképalbumom és a BODOR PÉTER SZÉKELY EZERMESTERRŐL írt mesejátékom szeretném bemutatni.
Mindkét kötetet a Stockholmi Siculus Kiadó jóvoltából.
|
