1947-ben születtem Kolozsváron. Az ottani Farkas utcai Báthory (volt 11.-es) magyar tannyelvű
gimnáziumban érettségiztem 1965-ben, és annak javára létrehozott MIKES-JÓSIKA Közhasznú
Alapítvány alapító tagja vagyok. A Bukaresti Műegyetemen diplomáztam az Elektronika és
Távközlés Karon 1970-ben, de már a Budapesti Műegyetemen doktoráltam 1985-ben.
Kolozsváron a Technofrigban, majd az ICPIAF Kutató Részlegén élelmiszer- és hűtőipari gépek
elektronizálásával foglalkoztam. Budapesten a HIKI-ben, majd MEV-ben műszeres
áramkörfejlesztés és később szilícium chiptervezés volt a feladatom. Évekig voltak tanfolyamaim a
Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki Továbbképző Intézetében. Ott nívódíjas jegyzetet is írtunk. A
Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Tudományos és Nemzetközi Főigazgató helyettese
voltam, ma az Óbudai Egyetem nyugalmazott docense vagyok. Egy-egy évet tanítottam a
Furtwangeni (Baden Württemberg) és a Nürnbergi (Bajorország) Főiskolákon. Néhány szakkönyvet
és jegyzetet is írtam. Tagja vagyok a Magyar Professzorok Világtanácsának.
Az utóbbi időben számítógépes adatbiztonságot és rejtjelezést tanítok. Ettől lesz igazán üldözési
mániája és pánikbetegsége az embernek.
Két gyerekem, felnőtt lányom és fiam, és egyelőre egy aranyos másfél éves lányunokám van,
özvegy vagyok.
Nyugdíjasként szeretnék barkácsolni, famarással és bútorépítéssel foglakozni, utazni, kirándulni,
úszni, teniszezni, kertészkedni, és erdélyi kapcsolataimat újraéleszteni. De legfőképpen kis
unokámmal játszani és mesét olvasni. És később vele is megismertetni Erdélyt, mindenestül. A
gyökereket.
Továbbra is fogok tanítani.
|
