Boros András néprajzkutató

Budapesten születtem és jártam iskolába. Nagyon jó tanáraim voltak. Sokat énekeltünk népdalokat és furulyázni is ott tanultam. A néptánc csoportból sajnos kimaradtam, de vágytam rá! Felnőtt koromban a gyermekeim mellett én is kezdtem tanulgatni és azután, ha a tanár nem jött, megtartottam az órát. Sokat jártunk néptánc táborokba, itthon és Erdélybe, Moldvába.

Táncolni nagyon jó, de nem könnyű az elején. Mivel felnőtt koromban tanultam, ezért igyekszem nagyon egyszerűen és türelmesen tanítani. Eleinte sokan matematikai alapon táncolnak. Én is úgy kezdtem, de amikor egyszer megéreztem, hogy zenére is lehet táncolni, az gyönyörűséges érzés volt!

A Fonóban tanítottam éveken át csütörtökönként kezdőket táncolni és furulyázni. Mindenütt, ahol tanítok, igyekszem mindenkivel megéreztetni, hogy táncolni jó! Egyszerű táncokkal kezdünk, majd egyre lendületesebbekkel. Én körtánccal kezdek és igyekszem azzal is befejezni. Ez azért fontos, mert egy lány, ha megy táncolni, akkor szinte az egész napját ez átjárja. Mit vegyek fel? Milyen legyen a hajam stb.? Ez kellemes érzés, de annál fájóbb, ha nem kéri fel senki, vagy olyan kéri fel, aki nem tud táncolni! A körtáncba mindenki beállhat. Nem baj, ha több a lány, vagy esetleg nem ismeri azt a táncot, mert mindig mutatjuk a lépést. Így aki veszi a bátorságot és beáll a táncba, valódi élményhez jut. Most legutóbb egy óvodában tanítottunk Tatjánával éneket és táncot. Van egy Csángó Guzsalyos, amit kéthetente tartunk Újpesten. Itt igyekszünk a népszokásokat, az ételeket, a táncokat és énekeket bemutatni és tanítani. Kiss Tatjána nagyszerűen tud mesélni, verset mondani, így családiasan telik az este.

Egy csoport alapvető feladata, hogy az elődeinktől kapott anyagi javakat és szellemi kincseket gyarapítsuk és adjuk tovább a gyermekeinknek! Remélem minél többen, felismerjük ezt és teszünk is érte!

Boros András mérnök és gyakorlati néprajzkutató