1978-ban születtem a Hargita megyei Szentegyházán. Középfokú tanulmányaimat Székelyudvarhelyen végeztem, majd 2001-ben a csíkszeredai Megyei Népművészeti Iskolában népművészeti fafaragó szakmát is szereztem. A fafaragás gyermekkoromtól részese az életemnek: a kezdeti időkben régi ottani faragók között kezdhettem a fa „piszkálásába”, ők, köztük az Édesapám oltották belém az anyag szeretetét, tiszteletét. Éveken keresztül voltam – tanuló és tanító – közreműködője több alkotótábornak Erdélyben és Magyarországon.
Mindig igyekeztem a fa közelségében maradni – ezt 12 éve már Magyarországon teszem. A fafaragás mellett dolgoztam asztalosként, kitanultam – otthoni gyökerekből táplálkozva – az eredeti, igazi bútorkészítés fortélyait is.
Került már ki a kezeim közül több faragással ékesített kapu, székelykapu (többek között ilyen látható Szarvason, Herceghalmon), emléket idéző kopjafák, különböző emlékművek (Hungexpo Budapesti Vásárközpont területén pl.) és szobrok (életnagyságúak és kisebbek egyaránt). Készítettem egyebek mellett vadászjelenetekkel vagy hagyományos ornamentikával díszített bútorokat, családi és ország-címereket, cégéreket. Ezek mellett pedig szívesen készítem fából és ékesítem faragással a mindennapi mai használati eszközöket, dísztárgyakat, és faragok domborműveket.
2010. január elején Gaál István barátom felkért, hogy a verőcei nyári találkozóra készítsem el a „Vándorok” nevet viselő, az Erdélyből kivándoroltak faragott emlékművét. Megtiszteltetésnek, s egyben nagy kihívásnak tartom a kérést. Remélem 2010. július 4-én az ünnepélyes avatás során megjelenítődik a Nagyközönség előtt többedmagunk vándor életérzése alkotásomban.
|
